28. rész

Sziasztok, visszatértem :) Itt van a legújabb rész.
Nézzetek be a legújabb blogomba /valós események/. Csak ez a két blogom van mostantól. http://senkisemtudja.blogspot.hu/
-------------------------------------------------------------

Reggel kicsit kómásan, torzonborz hajjal ébredtem. Ahogy kinyílt a szemem elmosolyodtam . Kezeimet az égbe tartva nyújtózkodtam és egy nagy sóhaj kíséretében Zayn helyét kezdtem tapogatni. De csak a hűlt helyét találtam. Nehezen, de kikeltem az ágyból és az ajtó felé vettem az irányt. A ház csendes volt, csak Lucky kis lépteit hallottam magam mellett. Ahogy a konyhába beléptem az elhúzott sötétítő miatt a nap vakította a szememet, ezért csak csukott szemmel tudtam közeledni az asztalon lévő papír felé. " Sürgős bandariadó van, el kellett mennem. Zayn " Ilyen megfogalmazásról sem hallottam még, de mit rejthet magában ez a bandariadó? Talán valami baja esett egyiküknek? Vagy csak próba? Lassan a nappaliba döcögtem a telefonhoz. Könnyesek voltak a szemeim az ásításoktól, homályosan tudtam csak elolvasni a neveket. "My Love" olvastam a képernyőn. 

- Merre vagy? - szóltam bele a telefonba egy ásítás kíséretében.
- Helló Page, Niall vagyok.
- Merre vagytok? - ismételtem meg a mondanom, immár többesszámban.
- Étteremben vagyunk - suttogta a telefonba.

Oh, szóval náluk ilyen egy bandariadó? Éhes a pocak és meg kell tömni. Nem haragszom egyikükre se, megértem, hogy együtt szeretnének lenni. Ahogy leraktam a telefont a kapucsengő szólalt meg. Kicammogtam az ajtóhoz, majd kikukucskáltam, de nem láttam senkit. Addig-addig néztem ameddig egy alak nem ijesztett meg. Hirtelen felugrott az ajtó előtt és nem láttam semmit, csak az arcát. Amanda volt az, valami filmféle lehetett a kezébe. Kinyitottam neki az ajtót, ő pedig boldogan beszökdécselt. Hirtelen érettnek éreztem magam, ameddig ő kislányt játszott. Lehuppant a kanapéra és kényelmesen elhelyezkedett. Boldognak tűnt, ezek szerint túl van Harryn.. Vagy..
- Ugye nem? - néztem rá feszült tekintettel és megfeszült végtagokkal.
- Mi nem? - nézett rám kislány tekintettel, miközben bekapott egy mentolos cukorkát - Ha arra gondolsz, hogy összejöttem-e Harry-vel.... akkor rosszul gondolod. Én már teljesen túl vagyok rajta, és szerintem új valaki csapja a szelet.
- Na mesélj nekem - vontam fel a szemöldököm kérdőre. Kíváncsi voltam ezúttal kit fogott ki magának. Meg kell hagyni nagyon szép lány és ki is használja. Betakartam magunkat egy pokróccal és a mese közben elmajszoltunk egy csokit.
- Szerintem Matt az.. De lehet csak félreértem. Rengeteget beszélget velem, de rólad is kérdez.
- Rólam? Miért?
- Nem tudom, de általában ugyanazokat kérdezi rólad, mint rólam. Lehet, hogy felmérést végez? - nyitotta tágra a szemeit egy pillanatra, de a következőben már jóízűen nevetett. De én nem tudtam ezen nevetni.. Emlékszem mit mondott nekem tegnap. Neked csak egy szerelmed van, de te lehetsz több embernek is a szerelme. Biztos, hogy kiskanállal kell összeszedni a szemeit, ha csak kihasználja Amandát. Hiszen nemrég még Danával volt, vagy nem volt, nem tudom.. Utána nekem mond sejtelmes mondatokat, aztán pedig Amandának csapja a szelet? Vagy nagyon érdeklődő, vagy csak egyszerűen görény..
- Na milyen filmet hoztál?

- Nem tudom, hogy szereted-e, de a Felhők fölött három méterrel c. filmet hoztam el - mutogatta a dobozát az arcom előtt. Csak egy nagy pacát láttam, mert olyan közel tartotta a szememhez. Készítettem egy kis finomságot, majd elkezdtük nézni a filmet. A gondolataimat végig lekötötte Matt, és Zayn, amiért még mindig nem hívott és nem jött haza..  A film közepén a telefonom villogni kezdett.
" Sajnálom Page, de nem tudok hazamenni. A szüleimhez kell mennem és velük töltenem egy kis időt. Pár nap és megyek. Szeretlek, Zayn. "

A szívem szomorú lett, mivel nem tud hazajönni és nem írta le, hogy történt-e valami komoly amiért ilyen hirtelen haza kell mennie.. Napokig rághatom a körmömet..

...

NAGYON SAJNÁLOM, hogy sokaknak nem tetszik a blog.. Igazából kezd ellaposodni a történet.. Fel tudnám vinni, de valahogy az alapoknál ragadnak le.. Ez az első blogom.. Megértem, hogy az elején el lett minden sietve, de mégsem a legelső részbe raktam be a 1D-t, a többi meg véletlen-, meseszerű egybeesés.. Sajnálom tényleg.. Lehet abbahagyom, bár nagyon szeretem, de kommentek sincsenek nagyon és olyan, mintha magamnak meg 1-2 embernek írnám.

27.rész

Halihó! Jó rég voltam erre :$ Elnézéseteket kérem, és köszönöm, hogy még mindig itt vagytok! <333333333333333333333

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ohh tényleg, ma van a születésnapom. El is felejtettem.. Túl sok minden történt mostanában.. Kíváncsi vagyok mi lehet Amandával és Markkal. Anyának mit mondtak a kontrollon, és apu merre jár.. De egy valaki mindig itt lesz mellettem, és ő Zayn, az egyetlen szerelmem.

" Boldog Születésnapot Page! - Matt és Dana. " 

Olvastam a telefonomba miközben a kanapén kényelmesen eldőlve néztem a tévét. Nagyon aranyosak, hogy gondoltak rám. Vajon együtt vannak? Ah.. Hagyjuk is. Ma másra sem vágytam csak nyugalomra és pihenésre. 

- Ne lustálkodj - huppant le a kanapéra Zayn. A fejemre húztam a pokrócot és szorosan fogtam.

- Pihizni akarok.

- Pihizni? Ma van a születésnapod! Öltözz fel és már indulunk is.

- Hova? - bújtam ki a pokróc alól kerekre nyílt szemekkel.

- Meglepetés - kacsintott, majd elkezdett készülődni. 

Ledobtam magamról a pokrócot, a telefonomat a kanapén hagytam és lassan sétálni kezdtem a fürdő felé. A tükörben a karikás szemeim néztem vissza rám. Egyszer csak nyílt az ajtó, gyorsan megpördültem az ajtó felé és anyát láttam belépni.

- Boldog születésnapot egyetlenem! - ölelt meg szorosan.

- Köszönöm anya - mosolyogtam rá - Mit mondott az orvos tegnap?

- Minden rendben van már és úgy néz ki holnap hazaköltözöm.

- Maradhatsz még.

- Nem, köszönöm. Még egyszer boldog születésnapot - simogatta meg az arcom, majd kisétált az ajtón. Végig néztem, sajnáltam, hogy hazaköltözik. 

Odakint az idő csodálatos volt. Lucky nem élvezte a meleget, legszívesebben benn aludna a házban. Erősen sütött a nap, igazi nyári hangulat. Zayn sürgető lépteit hallottam közeledni, ezért hirtelen elvégeztem az utolsó simításokat magamon és már mentem is kifelé.

- Megyünk? - kérdeztem rá.

- Persze, kinn várj meg.

Ezután még babrált valamit a telefonjával, majd kijött utánam a kocsiba. Eléggé izgultam, hogy hová vihet, de már nagyon vártam. Még az otthon becsomagolt almákat néztem az úton. Zayn csak mosolygott és néha megsimogatta a combomat, hogy ne izguljak, de nem mondott semmit. Még szép, hogy izgultam, ki nem izgul azelőtt mielőtt megkap egy meglepetést?

Amikor megálltunk a kocsival még mindig nem néztem fel, nem láttam hol vagyunk.

- Hunyd le a szemed - mondta Zayn, és óvatosan kisegített a kocsiból. Két kezével letakarta a szemeimet a biztonság kedvéért, majd háromra kellett kinyitnom. 1..2..3!!

Amikor kinyitottam a szemem ott állt előttem mindenki aki kedves nekem. Amanda, Mark, anya, Susie néni, Harry, Niall, Liam, Louis, Eleanor, Dani, Matt, Dana és apa. Apa? Ez csodálatos! Egyszerre kiáltották, hogy meglepetés. A szemeimbe könnyek szöktek, a kezeimet  a szám elé tettem.

- Nehogy most sírj - öleltek át közösen.

- Köszönöm - nyögtem ki végül. A helyet még meg sem néztem, hogy hol vagyunk. Hiszen ez a part! Ott egy pad, amire lufit vannak kötve, ott egy magnó, pokrócok és rengetek kaja. És a pad közepén egy torta. Három emeletes, csodálatos. 

Mindenkit végigöleltem és megköszöntem ezt a csodálatos köszöntést. Milyen szép, gyönyörű. A partra kiülve, két percet egyedül töltve azon gondolkoztam, hogy mikor volt az a pont, amikor egy teljes fordulatot vett az életem. Egy éve még csak születésnapi buliról se álmodhattam, hiszen nem lett volna kit meghívni, most meg. Itt vannak a szüleim a rokonaim, a barátaim és a One Direction. Egy rajongó, egy magányos, kitaszított, kiközösített lány álma.

A gondolkozás menetemet Matt szakította meg, aki leült mellém a partra. A többiek mind falatoztak.

- Hogy vagy? - kérdezte.

- Köszönöm jól. És te?

- Csodálatos itt a parton. Madárcsicsergés, kaja, barátok, család, és ezt mind a szerelmednek köszönheted.

- Igen, nagyon jó.

- Lehet, hogy neked csak egyetlen egy szerelmed van, de te lehetsz több embernek is a szerelme - mondta, majd elment. 

Mit akart ezzel mondani? Reggel még azt hittem, hogy Danával van.

- Page, gyere fújd el a gyertyákat, és ami fontosabb, kívánj valamit! - kiáltott oda apa. Széles mosollyal az arcomon mentem oda, ahol én voltam a középpontban. Elfújtam mind a 18 gyertyát, de a kívánságomat nem tudtam eldönteni mi legyen. Ez meglepett, hiszen eddig mindig tudtam mit kívánni. De amit akkor kívántam, most az mind megvan. 

- Azt kívánom ... - kezdtem, de a végét nem mondtam ki. ..., hogy minden maradjon így, mindenki maradjon boldog!

Felvágtam a tortát, elég ügyetlen vagyok, de azért sikerült. Fehér csokoládés torta volt, isteni finom. Niall bohóckodott a tortával, de mégis három szeletet megevett, a kis béldózer. 

Az öt fiú felállt és odébb vonultak egy pillanatra. Akkor láttam meg a fák alatt a mikrofonokat. Hűű.. Izgatott lettem, még nem hallottam őket élőbe, ami fura, de ez most csak nekem fog szólni.

- Page, válassz egy dalt!

Hirtelen megszólalni sem tudtam, de végül a One Thing-t választottam.

Az éneklésük csodálatos volt, egy időre egy egyszerű rajongónak éreztem magam. Minden nap hálát adok azért, hogy különlegesebb lettem, de legbelül egy rajongó vagyok. 

Az ének alatt mindenki táncolt, de én csak a fiúkat tudtam nézni mozdulatlanul, tátott szájjal. Isteniek. A dal végén hatalmas tapssal köszöntem meg, mint más, és Zaynnek egy csókkal.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm - hálálkodtam.

- Még ne köszönd, a meglepetés még csak most jön.

- Meglepetés? - néztem rá kerek szemekkel.

Ebben a pillanatban pillantottam meg egy női alakot, aki felénk sétál. Ahogy közeledett a szívem egyre gyorsabban vert. Amikor odaért és Boldog Születésnapot kívánt, majd átölelt, megszólalni sem tudtam. És akkor feloldódtam. 

- M..M...Miley! Istenem - öleltem át, majd elsírtam magam. Az én példaképem itt az én születésnapomon! Még sosem álmodtam erről, nem mertem, de most itt van, és milyen gyönyörű. A "színpadhoz" sétált, és elénekelte az egyik dalát.

Ő az a személy, aki nem a tévé sorozat miatt lett tehetséges, nem ott csináltak belőle sztárt. Ő előtte is az volt, és azóta kitört abból a keretből, ezért tisztelem. A példaképem marad örökké.

A dal után sajnos elment, de előtte rendesen megpuszilgatott, látta rajtam, hogy olyan voltam, mint egy kis tíz éves rajongó, aki nem tud mit kezdeni a helyzettel, ha a kedvence előtte van.

- Page, gyere egy kicsit - szólt oda Harry. Szó nélkül utána mentem. - Kérlek, ne nézz rám így egész nap, éppen elég, hogy Amanda nem néz felém se, és a dal közben is végig őt néztem, de ő még fél szemmel se nézett rám.

- Sajnálom, én nem vagyok ilyen, csak még nem tudtam elhinni, hogy ezt tetted, de kérlek érezd te is jól magad, köszönök mindent - öleltem át szorosan, majd két puszit nyomtam az arcára.

- Boldog Születésnapot az én legjobb barátnőmnek - puszilta meg az arcom Amanda.

- Jaj, köszönöm.

- Azért egy kis apróságot hoztam neked. 

- Ez is rengeteg, ez az egész party. 

- Ez neked apróság? Jézusom, gyönyörű ! Köszönöm nagyon - öleltem át szorosan Amandát.

Ezek után apával beszéltem pár szót, aki mintha kicsit jobban nézne ki, de tudjuk, hogy ez lehetetlen. Megerősített, hogy nincs semmi baj és a munkája miatt kellett elmennie. Jó volt vele egy kicsit beszélni, de a szavai felét alig hittem el.

A party végén mindenki hazament, mi is Zaynnel. A kocsiba fáradtan ültem be, de az arcomon hatalmas mosoly volt. Élő koncertet adott nekem a két kedvencem egy napon. Ez egyszerűen hihetetlen, meseszerű az egész.

Otthon fáradtan dőltem be az ágyba, Zayn magához húzott.

Többet ér egy ilyen nappali party, majd utána egy összebújós este, mint egy vad esti buli, amikor másnap azt sem tudod hol vagy. 

Az este további része is csodálatos volt.

Ez az én tündérmesém!

Késés

Sajnálom, de még nem tudom előre, hogy mikor tudok új részt írni. Alig érek rá.:S
Addig is, ha van olyan aki még nem olvasta volna a másik blogom, nyugodtan tegye meg, mert még csak 3 részes .:D
http://szerencsevagysors.blogspot.hu/

26.rész

Sziasztok! Elnézést, hogy kicsit késtem a résszel <3. Ez most nem lesz hosszú. Jó olvasást. :3
_____________________________________________________________________

Átkaroltam és úgy mentünk be a házba. A sírást nem hagyta abba, egyre jobban zokogott. De mi történhetett? Óvatosan leültettem a konyhában egy székre, pár papírzsepit és egy pohár vizet tettem elé. Ő a tenyerébe temette az arcát és úgy zokogott.
- Amanda.. Hé, ne sírj már.. Mit mondott Harry? - néztem rá komolyan. Megérezte a pillantásom és lassan a szemeit törölgetve felnézett rám. Szomorúság volt  a szemében.
- Ha-Harry.. Szakított velem.
- Mi? Még ő szakított?
- Nem.. Nem.. Vagyis ő is. Szóval ez közös megegyezés alapján.
- De akkor miért sírsz ennyire? Hé, egy fiú sem ér ennyit.. - Zayn is mellettünk ült, és egyet ért velem.
- Figyelj Amanda. Harry már csak ilyen. Cserélgeti a lányokat, mint a zokniját.. Nem tehet róla. - mondta Zayn.
- Ezzel nem segítesz - mondtam neki.
Amandát hosszan öleltem, amire egy kicsit meg tudott nyugodni. Teljesen megértem. Ő egy rajongó, akinek hatalmas álma volt, hogy egy 1D taggal találkozhasson. Az már csak a hab a tortán volt, hogy járhatott is az egyikükkel. És most mindennek vége. Hatalmasat csalódhatott Harryben. Akármennyire leteremtettem Zaynt, sajnos egyet kell vele értenem. Nagyon nagy szerencsém van, hogy nekem ilyen barátom lehet. De most nem én vagyok a fontos, hanem Amanda. Történhetett még egyéb más is?
- És. Történt más is?
- Nem, miután kimondtuk, hogy vége, azaz kimondta.. Azután én elszaladtam hozzád. Próbált megállítani, de nem hagytam magam.
Szerencsére semmi olyan nem történt, hogy megütötte volna vagy hasonló. Bár Harryből ezeket nem nézném ki.
Egy óra múlva a kanapén ültünk a nappaliban. Amanda már teljesen megnyugodott és egy tábla csoki társaságában néztük a tévét. Zayn addig visszament a többiekhez, biztos ő is beszélni akar Harryvel. Addig mi csajos estét tartottunk.

* Zayn szemszöge *

Szegény Amanda. Sajnos Harry ilyen, sosem éri be egyel, ha be is éri, nem sokáig. Jobb lesz, ha megnézem hogy van és őt megrázta-e ez az egész. Kevés esélyt látok rá.
Bepattantam a kocsiba és azonnal mentem a közös lakásunkra. Amikor beléptem teljesen üres volt, mintha nem lenne otthon senki. Felsiettem Harry szobájába, ami zárva volt. Hát persze, itthon van..
- Hé Harry. Nyisd ki! - kiabáltam be neki. Választ nem kaptam, ezért még háromszor próbáltam ezt. Felhoztam lentről a vészkulcsot és kinyitottam az ajtót. Harry teljes sötétségben feküdt a szobában a feje tetejéig betakarva. Lerántottam róla a takarót, amire ő egyáltalán nem vágott lelkes fejet.
- Hagyjál - mondta visszarántva magára a takarót, de a hangja megcsuklott és a szeme is könnyes volt.
- Te sírsz? - kérdeztem meglepődve - Megbántad?
- Igen.. - nyögte ki lassan.
- Sajnálom haver, ezt elrontottad. De nem volt semmi a buliban a nővel nemde?
Nem kaptam választ..
- Nemde?? - kérdeztem meg idegesen.
- De volt! Igen megcsaltam Amandát. És el is mondtam neki. Na örülsz, hogy elmondtam?? Megbántam érted.. Szállj le rólam. - állt fel és idegesen mutogatott a levegőbe, majd hátat fordított nekem. Kisétáltam a szobából és visszazártam az ajtót. Őszintén, egy kicsit meglepődtem azon, hogy megbánta a dolgot.
Page egész biztos, hogy nem tudja, de Amanda talán elmondja neki.

* Page *

Este lefekvés előtt még azon gondolkodtam, hogy miket mondott Amanda Harryvel kapcsolatban. Szerencsére le tudott annyira nyugodni, hogy egyedül hazamenjen. Harry megcsalta?! Ez nem lehet.. Nem csak azért mondta, hogy könnyebb legyen, hogy legyen indoka?.. Áh.. Ezt én nem hiszem el. Vagy tényleg ilyen lenne?. Mindegy, akár megcsalta akár nem, Amanda az első bocsánat szójára megbocsátana neki..
- Hahó! - hallottam egy halk hangot a szobaajtó előttről, majd lassan kinyitódott az ajtó.
- Gyere csak - mondtam Zaynnek, aki óvatosan belépkedett így éjfél körül. Gyorsan ledobálta a ruháit és boxerben feküdt be mellém.
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Nincs, de majd holnap elmondom.
- Szeretlek - mondtam neki halkan, közben az arcát simogatva.
- Én is - mondta majd megcsókolt.
Lassan lecsukódott mindkettőnk szeme és már csak reggel észleltem fel arra, hogy egész éjjel egymás karjai között aludtunk. A homlokára nyomtam egy puszit, amire felkelt. Lassan kimászott az ágyból a nyúzott fejével, és lassan eltrappolt a fürdő felé. Vártam pár percet, ameddig utána mentem. Gondoltam, hogy együtt fürödhetnénk. Szerintem ő is erre gondolt mert, mikor beléptem még mindig boxerben volt és egy kád forró víz várt.
Beültünk a kádba és addig ott maradtunk ameddig ki nem hűlt a víz. Ez egy teljesen átlagos nap volt számomra, bár ez a reggel már érdekesen indult. A kádban az ölében feküdtem ezért az arcát nem láttam, de minden egyes szívdobbanását éreztem. Nagyon boldoggá tett. Az arcomon végig mosoly volt. Nem szóltunk egymáshoz, de mégis megértettük egymást, jobban, mintha beszéltünk volna.
Fürdés után Zayn ismét eltűnt, ameddig én öltöztem. A konyhába kisétálva megpillantottam gyönyörű hátát, minden porcikájáért odavagyok. Megsimogattam, amikor a hűtőhöz mentem. Beleszagoltam a levegőbe és egy "hmm" szóval fejeztem ki a tetszésem a reggeli felé. Leültem az asztalhoz és vártam, hogy kiszolgáljon. Különleges az ilyen pasi, aki meleg vízzel várja a barátnőjét reggel, majd reggelit is csinál. Ezt általában ők várják el, de ő más, mint a többi.
Kipakolta elém a tányért és rárakta a reggelit óvatosan, majd még teát is főzött, a kedvencemet, citromos teát. Úgy szeretem, ahogy ő csinálja. Anya ezalatt még mindig aludt. Mostanában mindent átalszik a kis hétalvó. Neki is csinált egy adag reggelit, de mivel még korán volt, tudta , hogy egy darabig még nem fog előkerülni a szobájából. Amikor végzett a pakolással még mindig nem ült le mellém, hanem elment a táskája felé. Valamit előhúzott belőle és elém tette.  Egy boríték volt. Azaz kettő.
Meglepődve néztem rá, nem tudtam elképzelni mi lehet és miért, mert egy szót sem szólt. Kinyitottam az egyiket óvatosan, majd a szemem könnybe lábadt. Az eddig átélt pár hónap és a turné minden napjáról egy kép.
- De miért?
- Csak nézd meg a másikat - válaszolta.
Óvatosan kinyitottam a másik borítékot, amin az állt: szerelmemnek. Amikor kivettem belőle egy kis papírt azonnal sírni kezdtem. Az örömkönnyek a legszebbek. Azonnal felálltam és a nyakába ugrottam. Már eszembe jutott, miért kaphattam.
- Boldog születésnapot - csókolt meg.
Igen, ma van a születésnapom. A 18. A másik boríték tartalmát örömmel ölelgettem és nézegettem. Egy párizsi út volt két személyre. Minden napot csodálatossá tesz ez a fiú. Szerelmes vagyok.

Az életem teljesen megfordult. Már nem az a lány vagyok aki eddig, teljesen megváltoztam. Ezt két embernek köszönhetem igazán. Zayn és Mark, nélkülük nem lennék sehol. Köszönöm.

Megálló

http://szerencsevagysors.blogspot.hu/
Sziasztok! Készítettem egy másik blogot, ami kicsit másmilyen stílusú lesz, mint ez. Kattintsatok és, ha gondoljátok iratkozzatok fel, igaz még történet nincs, se rész. A Chat-ba kérlek titeket írjatok véleményt, és hogy olvasnátok-e.♥

25.rész

Örökké fiatalok maradunk !

- Szép jó reggelt, kicsim! - simogatta meg az arcom Zayn, mire én nagy nehezen kinyitottam a szemeimet. Az arca üde volt és friss, kipihenhette magát.
- Még pár percet.. - fordultam neki háttal és próbálta visszaszundikálni. Egy finom érintést éreztem a derekamon, majd a karja átölelt, elől pedig az ujjaink összefonódtak. Pár percig így voltunk, a szuszogását éreztem a nyakamon. Melegség töltötte el a szívemet, ő az enyém.
Pár percen belül Zayn ujjai kicsusszantak az enyéim közül és hátul bebújtak a pólóm alá. Hirtelen felnevettem és szembe fordultam vele, mert elkezdte csikizni a hátam. Egy csókot nyomott a számra, majd mélyen egymás szemeibe néztünk. Elkapva a pillantásom onnan, kipattantam az ágyból.
- Na akkor napra fel! - nyújtottam a magasba a kezeimet, amire halk nevetést hallottam a hátam mögül. - Ne nevess kelés van. Előbb még annyira fel akartál kelni - húztam le róla a takarót, amire úgy tett, mintha utána nyúlna de a csuklómat kapta el és magára rántott. Olyan gyorsan történt, hogy még sikítani sem volt időm. Lemásztam róla lassan az ágy másik felébe. A kezeimmel toltam lefele az ágyról, de az erőm nem volt elég ahhoz, hogy lelökjem. Kitrappoltam a fürdőbe és egy pohár vízzel léptem vissza a szobába. Körbenéztem, de az ágy üres volt, és a szobából is eltűnt. Hova tűnhetett ilyen hirtelen? Beljebb sétáltam a szobában és gyorsan leültem az ágyra, hátha hátulról jönne.Az ágy alól hirtelen valami elkapta a lábam. A szívem gyorsan kezdett verni a félelemtől és a lábaimat gyorsan felkaptam. Miután elgondolkoztam azon, hogy Zayn lehet az kicsit felnevettem. De a szoba ajtón akkor lépett be ő, és a szemeim kerekre nyíltak. Akkor ki van az ágy alatt? Az ágy közepére másztam villám gyorsan.
- Mi az? - kérdezte tőlem Zayn meglepődve.
- Valami..V-valami van az.. az ágy a-alatt.. - nyeltem nagyokat, közben reszkettem.
- Komolyan? - lépett az ágyhoz Zayn és nézett be alá. Hatalmasat nevetett, amitől még én is megijedtem.
- Tádáááá! - ugrott elő az ágy alól Amanda - Megijedtél nagyon? - nevetett a hasát fogva.
- Meg.. Igen. És mégis hogy jöttél be, mikor és ilyen gyorsan? - pirosodott el a fejem.
- Ameddig kinn voltál vizet tölteni, addig gyorsan bejöttem, és bebújtam az ágy alá. Ja, egyébként nayukád engedett be.
- Huh... Nagyon rám hoztad a frászt - öleltem meg szorosan.
Mind a hárman kimentünk a konyhába valami reggeliért. Semmi jót ne találtam a hűtőben, ezért le kellett ugranom a kis boltba kenyérért és valami felvágottért. Útközben Lucky-t is magammal vittem.

*Zayn szemszöge*

- Amanda ez nagy volt. Még én is megijedtem volna.
- De nem ezért jöttem.. - néztem rá kikerekedett szemekkel - Reggel idefele vettem egy újságot, amiben Page is benne van. Leadtál, hogy együtt vagytok.
- És mit írnak?
- Mindenféle pletykát, aminek nincs is valóság alapja. Például olyanokat, hogy Page rákos beteg és sajnálatból vagy vele, meg, hogy nem hozzád való, és csak kihasznál.
- Ezek tényleg szörnyűek. De tudod, engem ezek a pletykaújságok egyáltalán nem érdekelnek. Majd, ha én is úgy gondolom, és meg lesz rá az alkalom be mutatom őt a tévében mindenkinek. Addig meg gondoljanak, amit akarnak.
- Talán jobb lesz, ha ezt nem mutatom meg Page-nek, nem?
- Jobb, felidegesítené magát - raktam el az újságot a hátizsákomba.

*Page*

- Megjöttem! Remélem most senki nem akar megijeszteni - vettem le a cipőmet a bejáratnál. Lucky azonnal rohant a konyhába, ahol Zayn ölébe ugrott. Mikor a konyhába értem már javában folyt a kényeztetés.
- Hát Amanda? - kérdeztem.
- Fürdőben van - játszott tovább a kutyussal rám sem nézve.
Gyorsan összedobtam pár melegszendvicset magunknak. Gőzölgött amikor az asztalra raktam, de mire Zayn abba tudta hagyni a játszadozást már csak langyos volt. Lucky boldogan, a farkát csóválva ment be a helyére és pihent le aludni. Csak mosolyogni tudok rajtuk.
Reggeli után Amandának mennie kellett, nem tudtam meg, hogy miért is jött igazából. Csak reggeli ébresztőnek? Azért jó volt, hogy itt volt.
A délelőttöt a tévé előtt töltöttük a kanapén egy tál popcornnal és egy Johnny Depp filmmel. Ő az én egyetlen kedvenc színészem. Zayn is nagyon kedveli, egyszer találkozhatott volna is vele, de sajnos annyira tiszteli és félt, hogy nem tudna meg szólalni se, hogy nem ment el. Remélem egyszer találkozunk majd vele.

- Ahh.. Na ideje valamit kezdeni ezzel a nappal. Városba bemegyünk? Egész szépen süt a nap, már itt a tavasz lassan.
- Oké, akkor öltözködjünk - válaszolt.
Merész vállalkozás kimenni az utcára, de nem ülhetünk itt egész nap. A rajongókat nem hagyhatja cserben Zayn, sok ember boldog lesz, aki találkozhat vele ma.
- Megkeresem a napszemüveged, oké? - kiabáltam be a fürdőbe. Rosszabb, mint egy nő. Kétszer annyi idő kell neki, mint nekem, de nem zavar.
- Nem tudom hol van - hallottam a választ. Elkezdtem keresni azt a fekete napszemüveget, amit hordani szokott, de sehol sem találtam. Végül a hátizsákját pillantottam meg a konyhaszékre felakasztva. Meg is találtam egy újság alatt. Először nem foglalkoztatott az újság, de a szemem sarkából annyit láttam : Malik. Kikaptam a hátizsákból az újságot és idegesen elkezdtem olvasni a pletykákat, amiket rólam írtak. Zayn a dzsekijét igazgatva lépett a konyhába, amikor meglátta mit olvasok odalépett hozzám és annyit mondott: Ne törődj vele.
- Már hogy ne törődnék vele? Hogy írhatnak le ilyesmiket? Mégis kik hazudnak ekkorákat? Ez nem igaz...
- Miért foglalkozol vele ennyit? Én se teszem azt, amikor rólam találnak ki valamit.. Ne aggódj, majd letisztázzuk mi ezt a tévében egyszer.
- De te ezt nem érted.. Te nem tudod, hogy nekem milyen a múltam..
- Igaz.. Sosem meséltél róla. Ha gondolod elmondhatnád..
- Igen.. Nos.. - megfogtam a kezeit és magammal húztam a nappaliig, ahol leültünk a kanapéra és komolyan a szemeibe néztem. - Édesapám pár évvel azután, hogy megszülettem a munkába temetkezett. És ez csak rosszabb lett.. Látod, most is a munka miatt hagyott el, és nem tudom mikor láthatom vagy, hogy láthatom-e valaha újra. Hat éves lehettem amikor született egy kishúgom, aki Mark baleseténél halt meg. Ezért is vagyok ennyire fontos anyának, hiszen csak én vagyok neki. Azaz nem csak én, mert a nővérem egyik napról a másikra hagyott el minket, körülbelül öt éve. Azóta nem hallottunk felőle, nem tudjuk, mi lehet vele. Mark, az unokatestvérem amnéziás, de mégis ő volt az a személy, akinek köszönhetem azt, hogy most itt vagyok. Ő mindig kiállt mellettem, látszik, hogy mekkora szíve van. A balesete nem volt mindennapi.. A húgom tavaly lett 10 éves. Markkal együtt mentek kifelé a városból, értem indultak, mert nem tudtam hazakerülni egy házibuliból. Hatalmas köd volt, és egy szembejövő kocsi miatt tért le az útról Mark és rohant bele egy fába. Ők ketten fizettek azért, amiért én elmentem szórakozni. Bárcsak sose mentem volna... - sírtam el magam, amire Zayn megpróbálta kimondani, hogy nem kell folytatnom, de én már a szavába vágtam. - Hagyjuk ezt.. Mai napig próbálom feldolgozni a történteket, de nem akartam már a sok havi sírás után sajnálni magam. Ezért teszek meg mindent, hogy anya is boldog legyen, és én is. Az élet mindig meg tovább. Na.. A nagyszüleim öt éves korom előtt meghaltak, de sok közös képünk van, amin én hintázok, alszok vagy sírok, de ezek a legszebb emlékeim. Amikor ide Londonba költöztem elhatároztam, hogy egy teljesen új életet kezdek. Előző iskolámban ki voltam közösítve, mindenki elfordult tőlem és kiröhögött a hátam mögött, sokat szivattak és szólogattak be.. Ennek az oka annyi, hogy boszorkánynak tartottak, még most is lehet.. Azért, mert az üknagymamám kifejlesztett egy levest, amitől meggyógyultak az emberek. És már egyből boszorkányok lettünk. Ezzel a levessel gyógyítottuk meg Markot is, valamennyire. Nos.. Nem tudom, szerintem nagyjából ennyi. - a könnyeim már lepotyogtak és egy mosoly ült az arcomra.
- Köszönöm - ölelt át Zayn. Nem kommentelt hozzá semmi, csak szorosan magához ölelt és ezzel minden elmondott nekem. Sajnálja a húgom, a nővérem, az édesapám, Markot és mindenki mást. Most már tudja, hogy nem mindennapi életem van, de mégsem sajnáltatom magam, hanem próbálom mindenből a legjobbat kihozni.
- Az a rohadt cikk is csak azért érdekel, mert tudom milyen az, amikor egy pletyka kering rólam, és ezt nem szeretném újra megélni, de már mindegy..
- Ne aggódj mondtam már.
- Persze, de ez nem olyan egyszerű.. - mondtam. Zayn mélyen a szemeimbe nézett közel hajolt és a szeméből kiolvastam mindent. Kicsik könnybe voltak az utóbbi történetem miatt, de láttam, hogy azt sugallja a tekintete, hogy minden rendben lesz. Egy hosszú csókot adott, majd az újsághoz ment és kettétépte.
- Na akkor mehetünk a városba? - mosolygott és törölgette a szemeim alatt az elfolyó sminket.  Csak bólogattam neki, és szó nélkül rendbe tettem magam.

A városban kézen fogva sétáltunk és minden kirakatot megnéztünk. Egy padon ülve beszélgettünk, amikor valaki hátulról megfogta hirtelen a vállaimat, amire én úgy megijedtem, hogy felpattantam a padról. Gyorsan megfordultam és Louis vigyorgó mosolyával találtam szemben magam. Zayn azonnal megölelte és megveregette a vállát. Majd a "hát te?" kérdésre Louis először nem tudott mit mondani.
- Csak erre fele jártam..
- Biztos? - kulcsoltam össze a kezeimet és néztem rá gyanakvóan. Valahol biztos volt, csak nem akarja elmondani.
- Csak erre sétáltunk - hallottam egy női hangot a hátam mögül közeledve. Eleanor volt az. Olyan gyönyörű, hogy azt nem lehet elmondani. Csillogó mosolyával felém jött és bemutatkozott nekem, mert még nem találkoztunk ezelőtt. Boldogan öleltem meg.
Négyen folytattuk tovább a városnézést, és minden klassz helyet megmutattak nekem. Lassan fél éve lakom itt, de még nem láttam sok mindent.
Kávéval a kezemben mászkáltam a városban és Zouis poénjain nevettünk. Amikor Louis és Eleanor elmentek, akkor hazaindultunk. Már későre járt. A ház előtt álltunk, a postaládát néztem, amikor oldalra néztem, mert futást hallottam. Hirtelen nekem futott a lány, aki erre futott sírva. A sötéttől nem láttam semmit, nehezen tudtam kivenni a karakterét. Amikor a szemeimbe nézett, a könnyei áztatott szemeivel, akkor ismertem csak meg.
 - Hé, mi a baj?